Konferenciablog

A TED koncepciójának fontos részét képezi, hogy az előadások videofelvételei felkerülnek a rendezvény honapjára, ahol majd meg lehet nézni őket. Az anyagokat itt lehet majd elérni, a következő rendezvény pedig októberben lesz, ott a kultúrák párbeszéde lesz a fő vezérfonal - de a kultúrákra itt nem csak a hagyományos értelemben kell gondolni.

A TEDx-en eljött a vacsoraidő, és hozzá megkóstolhattunk egy igazán különleges tokaji vörösbort. Mint megtudtuk, a tokaji borvidéken a filoxéra-járvány előtt vörösborok is voltak, a XIX. század óta viszont most először telepítettek vissza Pinot Noir szőlőt a vidékre. A tokaji márkavédjegybe viszont nem is fért bele, hogy az idén először palackozott Pinot Noirt tokajiként tüntessék fel, a mádon termelt Izabella utca nevű bor ezért csak tájborként van nyilvántartva. Jelenleg mindössze fél hektáron termelik, ami 900 palackhoz volt elég.

A résztvevők közül mostanra sokan elszivárogtak, bár a lounge-ban és az előtérben még nagy a nyüzsgés.

A Telekom Lounge-ban John Foppe dedikálja a könyvét.

Mint kiderült, a Kibu kreatív csomagjában poharak, szívószálak, ruhacsipeszek és lufik voltak, ezekből lehet játékokat építeni. Ez egy Angry Birds-szerű rombolós játék...

... ez pedig egy malom.

Az újrahasznosítás lehetőségeit bemutató tárlat: ruha műanyagból...

... és néhány magyarázó tábla a többi nyersanyagról.

A konferencia összességében nagyon jó élmény volt. Foppe előadása és az azt követő koncert katartikus hangulatot teremtett. Ami az általános színvonalat illeti, az előadások körülbelül fele-fele arányban voltak nagyon, illetve kevésbé érdekesek, de mindegyiket érdemes volt meghallgatni. A hangulatot nehéz érzékeltetni: a meglepetésszerű produkciók mellett a profizmus hatja át az egész TEDx-et. A szervezők egy nagyon bőséges, nagyon intenzív programot hoztak össze és vezényeltek le óramű pontossággal.

Nekem ugyan blogolás közben nem jött át annyira, hogy mennyire érvényesül a dolog önfejlesztő, gondolatébresztő jellege, inkább csak egy üdítő élmény volt hallgatni a változatos témákról beszélő zseniális embereket, de több részvevőtől hallottam, hogy náluk telibe talált a rendezvény ilyen szempontból is, és többet kaptak tőle, mint más szakmai konferenciáktól.

Havasi Balázs zongorista és zenszerző több művéből adott ízelítőt a TEDx utolsó előadásában, többek között egy olyanból is, amit egy kínai szimfonikus zenekarral közösen komponált. A fiatal komponista többek között azzal rúgja fel a szabályokat, hogy előszeretettel veri a lábával a taktust játék közben, és az előadása egy igazi rockos műsorszámmal zárult: ő a zongora mellé ült, a színpadra pedig egy dobfelszerelést gurítottak be. Ahogy ezt írom, a közönség másodszor tapsolta vissza a művészt.

A TEDx itt már kezd buliba átmenni, bár visszafogottabb előadás is lesz még vacsora után: Szépvölgyi Veronika Negatív varietéje, amiről a program annyit ír, hogy a képzőművészet-tánc-fotográfia-film határmezsgyéjén mozgó előadás.

Reggel is feldobta egy kis zene és képzőművészet az előadást, a színpadon jelenleg szóló zongorát ugyanis, ami egész nap ott volt a háttérben, először Karen Hanan zongoraművész és festő vette használatba, aki zeneműveket fest meg, olyanokat, mint például Beethoven Holdfény szonátája. Az ő képei is a díszítik a színpadot, de mint erre a bejegyzés címe is utal, ezek azok a TED-es élmények, amiket csak igen nehezen lehet írásban visszaadni.

A TEDx Danubia közönsége állva tapsolta meg John Foppe motivációkutatót és tanácsadót, aki egyébként a hasonló rendezvények sztárja. A brit férfi karok nélkül született, és annak a történetét mesélte el, hogyan jutott el addig, hogy teljes életet éljen.

Amellett, hogy nagyon jól beszél, Foppe nem csak, hogy házas és egy gyönyörű kislány apja, de síel, hindu templomokat mászik meg a kirándulásai alkalmával, autót vezet, és öltönyben-nyakkendőben jár előadni. Igaz, a ruhái speciális kialakításúak, mivel a bal lábát használja kéz helyett, így az ingét nem tűri be a nadrágjába, és a tárcáját nem a farzsebében, hanem a jobb nadrágszárára vartt zsebben hordja.

"Ott volt egy csodálatos élet John előtt, és annak, hogy ezt élje, egyetlen akadálya volt: John" - érzékeltette Foppe a fő hitvallását, ami átsegítette a nehézségeken. Kellő elhatározással ugyanis bármit meg lehet valósítani, csak úrrá kell lenni saját korlátainkon - vallja a férfi.

Megszoktuk, hogy egy-egy ország fejlettségét, jólétét a GDP-je alapján állapítjuk meg, de Nic Marks statisztikus szerint ez nem a legértékesebb mutató. Szerinte az állampolgárok boldogsága, az, hogy hány évet élnek le elégedetten, fontosabb mutató. A szakember erre dolgozta ki saját mutatóját, a Happy Planet indexet, ami a fenntartható fejlődés szempontjait is figyelembe veszi.

Marks speciális boldogságindexe szerint az állampolgárok boldog napjaihoz a külső körülményekből és a személyes erőforrásokból adódó helyes működés vezet, ez eredményezi a jó érzéseket. Az érzéseink viszont visszahatnak a teljes folyamatra, az állam pedig, aminek a mutatóit a hagyományos statisztikák veszik figyelembe, csak a külső körülményeken tud változtatni. Az államnak Marks szerint a bankrendszer, az oktatás, a teljes egészségügyi ellátás – beleértve a lelki egészséget is -, az állampolgárokkal való aktív kapcsolattartás, és az infrastruktúra fejlesztése a legfontosabb feladata, amelyeken keresztül hatással lehet a boldogságindexre.

„Hogy van az, hogy az építészet nagyon trendi, a közberuházások viszont dögunalmasak?” – utalt Marks a közpénzből épített környezet szerepére.

Ami a személyes lehetőségeket illeti, Marks öt tanácsot ad: ismerkedjünk, ápoljuk az emberi kapcsolatainkat; legyünk aktívak, sportoljunk, mozogjunk, mozduljunk ki sokat; vegyük észre a minket körülvevő világot; folyamatosan tanuljunk; és adjunk másoknak, ami nagyon messzire mutat, de főleg jó érzéssel tölt el.