Konferenciablog

A TEDx-en eljött a vacsoraidő, és hozzá megkóstolhattunk egy igazán különleges tokaji vörösbort. Mint megtudtuk, a tokaji borvidéken a filoxéra-járvány előtt vörösborok is voltak, a XIX. század óta viszont most először telepítettek vissza Pinot Noir szőlőt a vidékre. A tokaji márkavédjegybe viszont nem is fért bele, hogy az idén először palackozott Pinot Noirt tokajiként tüntessék fel, a mádon termelt Izabella utca nevű bor ezért csak tájborként van nyilvántartva. Jelenleg mindössze fél hektáron termelik, ami 900 palackhoz volt elég.

A résztvevők közül mostanra sokan elszivárogtak, bár a lounge-ban és az előtérben még nagy a nyüzsgés.

A Telekom Lounge-ban John Foppe dedikálja a könyvét.

Mint kiderült, a Kibu kreatív csomagjában poharak, szívószálak, ruhacsipeszek és lufik voltak, ezekből lehet játékokat építeni. Ez egy Angry Birds-szerű rombolós játék...

... ez pedig egy malom.

Az újrahasznosítás lehetőségeit bemutató tárlat: ruha műanyagból...

... és néhány magyarázó tábla a többi nyersanyagról.

A konferencia összességében nagyon jó élmény volt. Foppe előadása és az azt követő koncert katartikus hangulatot teremtett. Ami az általános színvonalat illeti, az előadások körülbelül fele-fele arányban voltak nagyon, illetve kevésbé érdekesek, de mindegyiket érdemes volt meghallgatni. A hangulatot nehéz érzékeltetni: a meglepetésszerű produkciók mellett a profizmus hatja át az egész TEDx-et. A szervezők egy nagyon bőséges, nagyon intenzív programot hoztak össze és vezényeltek le óramű pontossággal.

Nekem ugyan blogolás közben nem jött át annyira, hogy mennyire érvényesül a dolog önfejlesztő, gondolatébresztő jellege, inkább csak egy üdítő élmény volt hallgatni a változatos témákról beszélő zseniális embereket, de több részvevőtől hallottam, hogy náluk telibe talált a rendezvény ilyen szempontból is, és többet kaptak tőle, mint más szakmai konferenciáktól.

Az első előadásblokk utolsó előadásait sajnos nem tudtam nyugodtan figyelemmel kísérni, mert kicsit cirkálnom kellett wifi után. Mint kiderült, az előadóban, vagyis az Uriánia mozi nagytermében mégsem olyan jó a helyzet, mint vártam. Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató előadásáról így majdnem teljesen lemaradtam, Lakshmi Pratury, az indiai TED házigazdája pedig nem volt olyan érdekes, mint vártam. A hagyományos indiai szárit viselő hölgy arról beszélt, hogy miben más az indiai és az európai gondolkodásmód, és mit tanulhat a Nyugat és a Kelet egymástól, de az előadás nekem nem kicsit példabeszéd-szerű volt.

Jelenleg éppen szünet van, a résztevők egy órát kapnak arra minden kétórás előadásblokk között, hogy ismerkedjenek, beszélgessenek, megvitassák a hallottakat. A látvány nem nagyon különbözik az átlagos konferencia-lobbikban tapasztalható helyzettől, legalábbis így kívülről szemlélve. A résztvevők többsége valóban kisebb csoportokba verődve diskurál. Nekem kevésbé szerencsés a helyzetem, mivel laptoppal próbálok átnavigálni a tömegen, és alkalmasint egy-egy helyet találni az írogatásra. Az eszmecserét azzal is próbálják ösztönözni a szervezők, hogy a résztvevők nyakában lógó badge-eken feltüntették mindenkinek a három fő érdeklődési területét, egy „Talk to me about:” felirattal megjelölt részen. (Az én kártyámról mondjuk ez pont lemaradt, de eddig nem is nagyon lett volna időm diskurálni.) Erről a módszerről már értesültem az esemény előtt, de a látogatók „felcímkézése” nem olyan hangsúlyos, mint vártam, ehhez kicsit nagyobb betűk kellenének a kártyára. Messziről tehát nem lehet kiszúrni, hogy kivel lenne érdeme a közös érdeklődési kör alapján beszélgetni, az ismerkedés csak a hagyományos módszerekkel kezdődhet, közel kell menni mindenkihez és úgy leolvasni a névjegyét. A látogatók még azt is instrukcióként kapták, hogy máshová üljenek a szünetek után, mint korábban.

A TEDx első blokkja egyébként tényleg olyan volt, mint egy szórakoztató-ismeretterjesztő show. Odabent nem is szívesen nyúlok a géphez, a legjobb csak hátradőlni és élvezni az előadásokat. Az átadott ismeretdózis így is elég tömény, hogy minden egyes előadás 20 percbe van sűrítve. A rendes konferencialátogatóknak egyébként elég jó dolguk van, hiszen a belépőjegyért cserébe egész nap ingyen ehetnek-ihatnak is. Persze nem képzeljünk el nagy luxust, lesz egy ebéd, a szünetekben pedig pogácsa, üdítő és kávé vár mindenkit. A mozi kávézóját a főtámogató, a Magyar Telekom alakította át lounge-szerűvé a már említett babzsákfotelekkel, a földszinten pedig meg lehet nézni még egy fotókiállítást is.

A legtöbben az Uránia nagytermének előterében vannak, mivel a földszinten van a legtöbb ülőhely. Innen az előadások alatt egyébként nem lehet kijönni, csak az emeleti páholyokban szabad a mozgás. A szervezők ezzel is az élmény zavartalanságát szeretnék biztosítani.

Itt kint, a galéria előterében, ahonnan most írok, az egyik támogató informatikai cég munkatársa szórakoztatja és borzongatja a résztvevőket azzal, hogy figyeli az ingyenes konferenciawifin elcsíphető forgalmat, amiből bizonyos adatok – milyen felhasználó éppen hová lépett be, mit csinál, mi ellopható, megfejthető ebből – meg is jelennek mellette egy tévéképernyőn.

Megérkeztem a konferencia helyszínére, az Uránia moziba. A TEDx látogatóinak nagy része még éppen a regisztrációnál tart, vagy az előcsarnokban vegyül. Odakint csak egy szerény kiírás jelzi a külvilágnak, hogy mi zajlik a moziban, és bent is csak az előcsarnok emeleti részén van kicsit átalakítva a helyszín: egy környezettudatosságra figyelmet felhívó installáció, és a babzsák-fotelek a mozi kávézójában.

Próbáltam egy pár képet készíteni az előcsarnokban a nyüzsgő tömegről, de a fényképezőgépem erre használhatatlan az itteni félhomályos fényviszonyok között.

Ami a blogolást illeti, a helyzetet megkönnyíti konferenciának villámgyors ingyenes wifije van, amit itt szerencsére kevesen használnak. A rendezők ugyanis előre jelezték, hogy aki csak teheti, laza, kényelmes öltözékben érkezzen, a nyakkendőt és a laptopot pedig hagyja otthon, hiszen a TEDx az élményről szól, aminek minél jobban át kell adniuk magukat. Ennek ellenére látni öltönyös-nyakkendős résztvevőket, hiszen a közönség főleg üzletemberekből áll.

Odabent viszont lehet, hogy kicsit meg kell húznom magam, mert a résztvevőket az előadások alatt lehet, hogy zavarja majd a gépelés. Hogy mi a helyzet az előadóteremben, hamarosan kiderül, a kapuk ugyanis most nyíltak meg. A TEDx Danubiának egyébként folyamatos tweetcastje is van a Twitteren, és a szervezők webcastet is ígértek (ami, ha jól látom, még nem indult el).