Konferenciablog

Simon Iddol producer és DJ, inkognitóban kezdett dolgozni vatikáni lakosként a zene és a közösségi oldalak kapcsolatáról beszélt, de egyáltalán nem általánosságban, hanem tulajdonképpen saját munkáit mutatta be, és mindazt, amit ezekhez felhasznált. Egy magyar fiatalemberről van szó, a valódi nevét természetesen nem árulta el.

A mashupjait világszerte játszották, a playlistjei 80-100 ezres letöltéseket értek el.

A Blogger és a MySpace korában kezdte. Akkor még nehéz volt egyáltalán egy zeneszámot feltenni valahová, a Space volt népszerű a zenészek körében. A szájt buktája viszont az volt, hogy nem lehetett megosztani rajta a zenéket. A SoundCloud volt a megoldás a megosztható, embeddelhető lejátszócsíkokkal, ma már sokan ezt másolják.

A világ legnagyobb remixközösségét építette ki Iddol 3 év alatt. Fatboy Slimmel, Rony Size-zal dolgozik együtt DJ-ként.

Nem valami közismert tény, hogy övé az Audioporn Central zeneblog - a világ legjobb zeneblogjának szánták, most a második. A gyerekkori hangszerkatalógus-nézegetésből jött a név, "hangszerpornó". Vicces volt, mostmár inkább hátrány, mert munkahelyeken blokkolják, és az iTunes-ba sem engedték be őket zenét árulni.

A Hype Machine a legfontosabb dolog, ami történt a zenében és az interneten. Közösségi zenemegosztó, valami olyasmi, mint a digg, lehet "lájkot" nyomni a zenékre, és ennek megfelelően rangsorol. A sikert főleg ennek köszönhetik, nagyon felkapott.

A jövő az integrált megoldásokat, például a zeneboltot is nyújtó közösségi oldalaké. Ha az ember zenét szeretne terjeszteni a Hype Machine-on keresztül, akkor Blogger blogot és SoundCloudot kell használni, mert a szájt ezeket szippantja be rögtön.

Szponzorelőadás, de egy kis szubjektív említést érdemel, mert az ötlet még most, 2011-ben is jó. Hegedűs Henrik, a Nemzeti Sport főszerkesztője a Népsport.hu-n elindított bloggyűjtőről beszél. Régről ismert kérdések kerülnek elő, újságíró-e a blogger, megbízható-e a tartalom, etc.

Hogy miért jó ötlet? A szerkesztők még időben fedezték fel, hogy lehet a számukra érdekes témában lecsapni a közösnégre, akik adott esetben szakértőként is megállják a helyüket. A sport nagyon ilyen téma, egyes sportágak mellett csapatoknak is vannak bloggerei.

Például az NSO krikett és rögbi-szakkommnetátora most éppen blogger, mert más ehhez nem értett a szerkesztőségben. Vicces, ahogy a Népsport "brandet" ehhez feltámasztották.

Update statporn: A Nemzeti Sport Online olvasóinak 20 százaléka aktív ilyen szempontból, vagyis ennyien írnak blogot vagy kommentelnek rendszeresen. Az olvasók 57-70 százaléka pedig olvassa a sportblogokat. (180 ezres a teljes napi látogatószám az NSO-n.) A 2010 októberében elindult Népsport.hu látogatottsága 30 ezres naponta, Hegedűs szerint ez a legnagyobb ilyen szerkesztett tartalom az országban.

A portálon 350-nél több blog fut, és 3 szerkesztő dolgozik rajtuk/velük.

A videotartalmakból (mint a Youtube és a hazai megfelelői) egyre többen tudnak pénzt csinálni, ezzel párhuzamosan nő a videotartalmakat fogyasztók száma, ez világszerte trend - jelezte Novák Péter (Origo).

A közösségi média szerepe megkerülhetetlen, sok hirdető logikus nyitottsággal használta, de ez nem megváltó, csak egy szükséges plusz - vélte.

Novák szerint 2011-ben továbbra is a tartalom lesz a legfontosabb, legyen az profi vagy amatőr. Bár a blog nem újdonság, itthon még mindig kevesebb a blogokat olvasók száma, mint Nyugat-Európában.

Az első előadásblokk utolsó előadásait sajnos nem tudtam nyugodtan figyelemmel kísérni, mert kicsit cirkálnom kellett wifi után. Mint kiderült, az előadóban, vagyis az Uriánia mozi nagytermében mégsem olyan jó a helyzet, mint vártam. Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató előadásáról így majdnem teljesen lemaradtam, Lakshmi Pratury, az indiai TED házigazdája pedig nem volt olyan érdekes, mint vártam. A hagyományos indiai szárit viselő hölgy arról beszélt, hogy miben más az indiai és az európai gondolkodásmód, és mit tanulhat a Nyugat és a Kelet egymástól, de az előadás nekem nem kicsit példabeszéd-szerű volt.

Jelenleg éppen szünet van, a résztevők egy órát kapnak arra minden kétórás előadásblokk között, hogy ismerkedjenek, beszélgessenek, megvitassák a hallottakat. A látvány nem nagyon különbözik az átlagos konferencia-lobbikban tapasztalható helyzettől, legalábbis így kívülről szemlélve. A résztvevők többsége valóban kisebb csoportokba verődve diskurál. Nekem kevésbé szerencsés a helyzetem, mivel laptoppal próbálok átnavigálni a tömegen, és alkalmasint egy-egy helyet találni az írogatásra. Az eszmecserét azzal is próbálják ösztönözni a szervezők, hogy a résztvevők nyakában lógó badge-eken feltüntették mindenkinek a három fő érdeklődési területét, egy „Talk to me about:” felirattal megjelölt részen. (Az én kártyámról mondjuk ez pont lemaradt, de eddig nem is nagyon lett volna időm diskurálni.) Erről a módszerről már értesültem az esemény előtt, de a látogatók „felcímkézése” nem olyan hangsúlyos, mint vártam, ehhez kicsit nagyobb betűk kellenének a kártyára. Messziről tehát nem lehet kiszúrni, hogy kivel lenne érdeme a közös érdeklődési kör alapján beszélgetni, az ismerkedés csak a hagyományos módszerekkel kezdődhet, közel kell menni mindenkihez és úgy leolvasni a névjegyét. A látogatók még azt is instrukcióként kapták, hogy máshová üljenek a szünetek után, mint korábban.

A TEDx első blokkja egyébként tényleg olyan volt, mint egy szórakoztató-ismeretterjesztő show. Odabent nem is szívesen nyúlok a géphez, a legjobb csak hátradőlni és élvezni az előadásokat. Az átadott ismeretdózis így is elég tömény, hogy minden egyes előadás 20 percbe van sűrítve. A rendes konferencialátogatóknak egyébként elég jó dolguk van, hiszen a belépőjegyért cserébe egész nap ingyen ehetnek-ihatnak is. Persze nem képzeljünk el nagy luxust, lesz egy ebéd, a szünetekben pedig pogácsa, üdítő és kávé vár mindenkit. A mozi kávézóját a főtámogató, a Magyar Telekom alakította át lounge-szerűvé a már említett babzsákfotelekkel, a földszinten pedig meg lehet nézni még egy fotókiállítást is.

A legtöbben az Uránia nagytermének előterében vannak, mivel a földszinten van a legtöbb ülőhely. Innen az előadások alatt egyébként nem lehet kijönni, csak az emeleti páholyokban szabad a mozgás. A szervezők ezzel is az élmény zavartalanságát szeretnék biztosítani.

Itt kint, a galéria előterében, ahonnan most írok, az egyik támogató informatikai cég munkatársa szórakoztatja és borzongatja a résztvevőket azzal, hogy figyeli az ingyenes konferenciawifin elcsíphető forgalmat, amiből bizonyos adatok – milyen felhasználó éppen hová lépett be, mit csinál, mi ellopható, megfejthető ebből – meg is jelennek mellette egy tévéképernyőn.