Szintén az első előadásblokkban beszélt Csányi Vilmos etológus, aki a hiedelmek terjedésének magyarázatát vázolta fel. Az előadása alapján manapság azért vagyunk annyira fogékonyak mindenféle szóbeszédre, mert felbomlottak a társadalom hagyományos, tartós értékeket valló közösségei, amelyek közös akciók, konstrukciók és ez azek nyomán kialakuló hűség köré szerveződnek.

Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus viszont nagyon érdekes előadásban védte meg a pletykát, mondván, a pletykálkodás legalább 40 ezer éves szokásunk, és fontos szerepe van a közösségek működésében, a világ és önmagunk megismerésében. (Persze a hidelemeket nem szabad összekeverni a pletykával, így a két előadás nem mond ellent egymásnak, egy kicsit másról, egy kicsit máshogy volt szó.)

Az előadó szerint a pletykákban terjesztett információk olyan hatékonyak, hogy ha egy hétre kikapcsolnánk az életünkből a híreket, nem néznénk tévét, nem olvasnánk újságot, akkor is értesülnánk minden fontos információról. Nekem nem is ismeretlen a dolog, és azoknak sem, akik sokat lógnak közösségi oldalakon: a legfontosabb információk ott is eljutnak hozzánk az ismerőseinknek köszönhetően...